2008. február 20.
VII. évfolyam 2. szám
Mi kedveltebb minálunk mint a kártya,
Káromkodás, czigány, zsidók szidása?
Minek van mindenütt biztos keletje,
Kocsmába', klubba', künn, tanácsterembe'?
Mi képes a magyart ugy feltüzelni,
Hogy falnak kész rohanni valamennyi?
Mi mérgez meg családot, társadalmat?
Mi vet szünetlen gáncsot a magyarnak,
Hogy azt mondják honára: Ázsia?...
Kimondjam-e, hogy a - politika!

Óh, Goethe, bár csodálom lángeszed',
Igazságod biz' még se volt neked,
Midőn bölcs elméd úgy okoskodott:
Versben politizálni rút dolog.
Költők királya, te nem ismeréd
Árpád politizáló nemzetét;
Különben, meg vagyok győződve róla,
Hires mondásod változtatva szólna:
Politizálás rút versben, papíron;
De legrutabb, ha gyakorlom, nem írom.
Nálunk versnél ugy sincs ártatlanabb
Portéka: olvasatlanul marad.
Lehetsz oly bölcs, mint Salamon király:
Lenéz a kortes, ki politizál,
És többre tart egy rossz programmbeszédet,
Mint minden tudományt és bölcseséget.
De bezzeg másnak tünsz fel néki egyben,
Ha dikcziózol orditó tömegben,
Ha népgyüléseken tudsz szolnokolni
S nagy garral értesz hangoztatni holmi
Kopott, erőtlen szópuffancsokat.
(Idézhetnék, ha kedvem vón', sokat.)
Ha tollat forgatsz, pár lapos vezérczikk,
Biztosra foghatod, számodra tért nyit,
S ha nagykorú vagy és ki van fizetve
Adód, bizton bejutsz a parlamentbe.

Országház! óh igéret földje te!
Rajtad függ milliók sovár szeme.
Mert nem igaz magyar, kinek szemében
Más pálya is van, isten ugy segéljen!
Cicero mondta, hogy ki mihez ért,
Annak szentelje minden idejét.
Nálunk? Az is, ki három iskolát
Végzett s nem lát az orránál tovább,
Még csupasz állu s már korteskedik.
Kész kis Kossuth (álmában!) mindegyik.
De ott, a hol dolgozni, tenni kéne,
Rögtön megcsappan hirhedett erélye,
S kisül, hogy csak Pató Pál úr fia.
Vagy »ama bizonyos csizmadia«.

És bárhová menj, édes honfitársam,
Egyben botolsz meg: a politikában.
Magyar vért többé nem hoz semmi lázba,
(A bort kivéve) csak kortes-kokárda.
S a honleány se buzdul már ma máson,
Csak képviselői beszámoláson.
Egy pálya van csak, egy czél, egy dicsőség:
Választókerület, képviselőség.
Beszélhettek, ti józan emberek,
Hogy ide orvos kell, a nép beteg,
Kereskedés, ipar lassan halad
S a mi van is, német kézben marad;
Hogy irodalom és müvészetek
Csak kegyelemkenyéren tengenek:
A magyarok minderre rá nem érnek,
A mig az ország házában beszélnek.

Igy látva téged, édes magyarom,
Erősen bízom benned, mondhatom;
Mert meggyőződöm, hogy nem árt neked már
Se Schulverein, se horvát ügy, sem Eszlár.
Történjék bármi e czudar világon,
Te csüngj tovább kedvelt politikádon,
Ha eddig nem volt képes tönkre tenni:
Örökké élsz, nem öl meg soha semmi!


Reviczky Gyula
Politikus nemzet
v
Könyvajánló
v
v
v
Tartalom
Két ritka magyar, akik még szóba állnak egymással.
            - Aggyisten, szomszéd! Mizujs?
            - Semmi jó, minden a régi...
v
v
Háttérzene:
Debussy:
Valse 'La plus que lente'
Londoni Philharmonikus Zenekar.
Bernard Herrman vezényel.
Apámat, hajnali vonat,
egy hónapig hozod még
naponta Pestre be, mivel
koros, nyugdíjkoros rég.
És majd az első hajnalon
hogy nem csörög a vekker,
apám a csöndtől felriad
s tápászkodó szemekkel
zavartan ébred arra, hogy
még órákhosszat alhat,
s - életen át kímélt ruhát -
felölti a nyugalmat:
feszít s feszeng is benne, a
szomszédoknak mutatná,
s mert benne mozdulni se mer:
a székkarfára rakná,
attól, hogy akár délig is
alhat - nem bír aludni,
érzi: most nem hajnal derül,
csupán az éj fakul ki -
felkel, a ház körül topog,
végül havat lapátol,
szemébe friss szelet s vonat-
füttyöt suhint a távol.

az nem felel a tetteiért
többé már én se felelek
s míg eszelősen nevetek
tervezgetek,
mit is csinálok eztán - ?
mert eddig
nem csináltam semmit
nem volt tehetségem máshoz
csak a megbolonduláshoz
-   most azon töprengek éppen
hogy mi szükségünk van az atomra
ha nem lesz belőle más
csak Csernobil, csak bomba...?
-  hogy ez csak ma van így
azt mondja Teller
de holnapra éppen
az atom által
Kánaánná válik a világ
-  de miért nem ma ?
miért nem mostan
rögtön és azonnal ?!
rettegést szül
minden pillanat
káosz fortyog
a lábaink alatt
s holnapokról beszélünk
meg holnaputánról...?
ma kéne tenni valamit,
míg nem megy aludni a nap
van tiszta forrás
míg él a Tenger
mert az atomnál is drágább
a Föld és az Ember
az Ember, aki még
nem nőtt fel odáig.
hogy birtokába vegye
azt a kincset
mi  jobbá tenné
sorsát, életét

Elhatároztam hát
hogy parittyámmal,
amelyben őserők feszülnek
amihez józan eszem árán
jutottam
szét parittyázom
a tudósok koponyáját
a reaktorokat és
az atommáglyát
laboratóriumot
és uránérceket
minden abrakadabrát
képletet.

-  Ne bántsatok érte
nincs  miért
már nem felelek
a tetteimért.

v
Szinte üres volt a kicsiny bolt, amikor a csoda megtörtént. Fahéjillatú csendben, fokhagymafüzérek között, minden hivalkodás nélkül, ahogy az egy csodához illik.
Amikor a nő belépett az üzletbe, mind zavartan kaptuk el tekintetünket, egyszerre izgalmas lett meredten bámulni a tavalyi pókhálót, egyszerre érdekes lett cipőink orrához szegezni pillantásunkat.
A nő alig lehetett harmincéves, de ötvennek látszott, kissé kopaszodott is, és arcának egyik fele az élet kegyetlen tréfájából igen torz volt, mintha Quasimodo húgocskája ereszkedett volna le közénk vízköpők társaságából.
Szerényen vásárolt, ócska ruhája szűk esztendőkről regélt.
A legfurcsább talán nem is ő maga volt, a rémséges arc, a törékeny termet, hanem a karján ülő, bűbájos csecsemő.
Minden épp ott volt rajta, ahol egy kisbabán illik, orr, fülek, rózsás szájacska, zafírkék szemek.
Elképzelhetetlen volt, hogy egy ilyen borzasztó testből hogyan is származhat egy ilyen tökéletes gyermek, a természet minden mesteri vonását magába olvasztva.
De hamarosan újra nyílt az ajtó, a pici csengettyűk nevetve jelezték, új vevő érkezik.
Egy kopott gúnyájú, hibátlan külsejű férfi jöttét hirdette a csöpp harangfüzér az ajtó felett, az arca olyan szép volt, mint egy álom, termete, mintha szobrász faragta volna jóféle márványból.
Mégis, egy hibája volt: a fehér bot, amivel óvatosan tapogatta a számára láthatatlan ösvényeket...
Ekkor a csúf nő karján felkacagott a gyermek, és a férfi a hangra feléje indult.
Lassan odatalált, ismerősen megcirógatta a kisbaba szőke fürtje-it, majd a nőhöz hajolt és arcát finoman végigsimítva mosolygós csókot lehelt a rút ajkakra, és azt mondta:
- Indulhatunk haza, Gyönyörűségem...
Nem a fehér bot gazdája, csupán csak mi voltunk mindig is vakok, s most először életünkben látunk igazán szépet, most hogy lehullt szemünkről a hályog, egy ártatlan anyát, akire valóban nem illik, csak egyetlen szó:
Gyönyörűségem...


v
A szerző, PÓKHÁLÓBOLT című novellás kötetéből.
Mednyánszky László
festőművész
1852-1919
Szerbiában
Az elmúlt év végén megdöbbentő hírek érkeztek Kenyából, ahol egy választáson alulmaradt politikus választási csalással vádolta politikai ellenfelét. A következmény: utcai zavargások, erőszakosságok és gyilkosságok sorozata. Egy másik jóval korábbi esemény, Chilében 1973-ban Pinochet tábornok, egy négytagú katonai junta élén az amerikai CIA támogatásával, megdöntötte Salvadore Allende demokratikusan megválasztott kormányát. A katonai junta Allende hatalmának megdöntése után esztelen és felesleges terrort vezetett be, a katonai pucs után az első pár napban több ezer embert öltek meg, és a rákövetkező években több mint százezer embert tartóztattak le.
Mindkét eseményben az volt a közös, hogy a vesztes fél kétségbe vonta a választási eredményeket, és következett a brutális erőszak. Chile esetében egyértelmű volt az is, hogy Pinochet katonai juntája nem a Chilei Köztársaság érdekeit tartotta szem előtt, hanem a CIA segitségével egy külső hatalom érdeke miatt hajtotta végre a pucsot.
Európában még elképzelhetetlen egy demokratikus választások eredményét kétségbe vonó politikai erő olyan fellépése mint Chileben vagy most Kenyában történt. Magyarországon is kétségbe vontak egy demokratikus választás eredményét, melynek a következménye lett az a politikai hisztéria, melyben az ország 2002-es parlamenti választások óta él, amikor az elveszített választás után Orbán Viktor kijelentette: „a haza nem lehet ellenzékben”. Ennek a kijelentésnek egy olyan üzenete volt, hogy mindenki akik nem a Fideszre és csatolt részeire adták le szavazatukat, vagy az  uj megválasztott kormánnyal szimpatizálnak azok Orbán szerint nem tartoznak a hazába, nem hazafiak ők a haza, a nemzet ellenségei. Az emlitett választást a hivatalban lévö Orbán kormány rendezte meg és bonyolitotta le és szélsőjobbot mégis szó nélkül engedte csalásról beszélni, sőt idönként kétértelmü megjegyzésekkel bátoritotta is őket. A 2002-es választásoktól kezdődően egy hisztérikus kampány folyik a kormányfő, a szocialista párt és a kormány ellen, ehhez a kampányhoz butaságot is sikerült megnyerni mint a legerősebb szövetségest. A magyar közéletet a választási vereségbe belenyugodni képtelen politikus és pártja teszi pokollá.
A volt miniszterelnök a fentebb emlitett kijelentésével szakitotta ketté az országot és ezzel felszabaditott lappangó szélsőséges érzelmeket melynek következtében léptek a politika képzelt porondjára – Ady szavaival – „a demokrácia harapós kis ellenségei, molyai akik csak rágicsálni tudnak“.
Az így mesterségesen szembeállitott két fél szinte képtelen egymás között bármit is megvitatni, kiértékelni legyen az gazdasági, kulturális vagy bármilyen társadalmi téma. Ettől kezdve lett a jobboldal stratégiájáva az a butaság, hogy az ellenfél az ellenség! (pedig a Fidesz 1992-es pécsi kongresszusán Orbán Viktor még élesen kikelt e felfogás ellen: „Mi mindig ellenálltunk annak, hogy azon az alapon vegyük fel a harcot, hogy egyik oldalon vannak a tiszták, másik oldalon a gonoszok, hogy egyik oldalon állnak a hazafiak, a másikon meg a hazaárulók.”) Napjainkban a kommunikáció csak egyivásuak között zajlik, ezzel megteremtve a merev gondolkodást, a rögeszmék kifejlődését és igy magát a butaságot termeli ki nagy hatással. Kialakultak a butaság médiumai, plattformjai, kirekesztve az értelmes észbeli alternativákat méghozzá pontosan úgy, ahogy a történelem során ez működni szokott. A butaság nem tűri meg azt, hogy körében értelmes alternativák lehetősége egyáltalán felmerűljön. Igy válik lassan a butaság társadalmi és politikai erővé és igy Magyarországot ma az elbugrisodás fenyegeti leginkább. A bárgyú, primitív, féktelen elbugrisodás. Ezt támasztják alá az elmult hat év belpolitikai eseményei is, a tudatlanságra alapvetően épitő politikai jobboldal megnyilvánulásai, kommunikációja és stratégiája. A tudatlanság nem az ész terméke hanem elsősorban a csoport, a tömeg érzelmi hatása az egyénre. De ez egy óerdekes kélcsénhatóas, mert a csoport és tömeg butasága az egyén butaságából származik. Egymásra gerjesztő hatással vannak. A tudatlan ember igen könnyen rabul esik az érzelmeknek, a rögeszmék által megszűrt tényeknek és igy válhat a tudatlanság egy eszme, sűt ideológia formájává. Popper Péter fogalmazta meg azt, hogy „a nem tudás nem egyszerűen a tudás hiánya, hanem alapállás, visszautasító magatartás, a tudás befogadásának megtagadása. A buta ember mindig indulatvezérelt, hiányzik az egyensuly értelem és érzelem között. Tömegben pedig az indulatok felfokozzák egymást.” A napi életben lépten-nyomon lehet találkozni a primitív agresszivitással mely verbálisan is megmutatkozik és letaglózza a jobb érzésű embert. Ez a primitiv agresszivitás nyilvánul meg a közlekedésben, emberi kapcsolatokban is. Az egresszivitás a butaság terméke. Az a politikus, aki a magyar parlamentben több mint másfél évtizede azt  üvöltötte, hogy a "a kormány hazudik!" felszabaditotta a butaságot és vele a primitiv agresszivitást is. Ez volt az a pont, amikor a magyar társadalom válságba került. Ez a másfélévtizedes válság azóta is tart és kiteljesedik.
A magyar belpolitikai helyzetben markánsan mutatkozik meg, hogy a politikai jobboldal érzelmekre játszik, hiszen a választási szlogenje is érzelmekre appelláló volt és manipulativ. Ez a politikai erő a manipulációt tudatosan alkalmazza, hiszen arra törekszik, hogy a tömegek butaságát céljainak elérésének eszközévé tegye. Ahogy szemünk előtt formálodik a tömeg ill a „közhangulat” ez a manipulativ tevékenység jól láthatóan  igen hatékony. A hatékonyság elsődleges oka, a tudatlanság és a butaság. Ennek is köszönhető, hogy a korábban nyiltan alig tapasztalt hungarizmus tömegjelenséggé vált.
A legnagyobb fájdalom az értelmes ember számára, ez a műveletlenség és a vele párosult büszke butaság.
Az a manipulált szélsőjobboldali csoport melyik harsogásával betölti a politikai teret csak a 2002 óta tartó politikai hisztéria egyik terméke, melynek ideológiája a múltból beköszönő „keresztény-nemzeti-úri” középosztály egykori gyűlölködő világnézete megfűszerezve „nemzeti mitoszokkal” és áltudományos butaságokkal. Ez a „keresztény-nemzeti-úri” világnézet soha ki nem halt a magyar társadalomból. Márai irta a 1945-ös Naplójában:  „Magyarországnak az volt a híre a világban, hogy az »urak országa«. Ez nem igaz: Magyarország már régen nem az urak országa, hanem az úrhatnám bugrisok hazája. S az igazi urak éppen úgy kivesztek ebből az országból, mint a műveltség. Maradt a nyegle és kapzsi dzsentri, a megtollasodott bugris, aki felelősségérzet és erkölcsi igény nélkül követelt osztálya számára érdemetlenül előjogokat.”
A politikai hisztéria mely ma a magyar belpolitikai életet jelentősen befolyásolja, következménye volt az, amit megtapasztalhattunk 2006 őszén is, valamint a szélsőjobb egyre agresszivabb megnyilvánulásait és különféle utcai náci rendezvényeit. Bibó István fejtette ki a politikai hisztériáról a következőket és szavai ma is érdemesek a megfontolásra:
"Az, hogy egy hamis helyzetben lévö közösség „valamivel nem néz szembe” nem azt jelenti, mintha a szóban forgó tényt nem vették volna észre és nem mondták volna sokan, hanem azt jelenti, hogy a hamis helyzetben lévö közösség véleménye vagy irányadó véleménye kifejleszt bizonyos szólamokat, amellyel a neki kellemetlen megállapitásokat újból meg újból elüti vagy letorkolja. A hisztérikus világkép zárt és tökéletes, megmagyaráz mindent és igazol mindent, és mindaz, amit állít és mindaz, amit előír, tökéletesen megfelel egymásnak. Minden stimmel benne. Csupán egyetlen hibája van. Nem azért stimmel benne minden, mert megfelel az igazi értékeknek és a való tényeknek, hanem azért, mert egy hamis helyzet követelményeit foglalja rendszerbe és pontosan azt mondja, amit a helyzetben lévő hallani akar. A közösségek életében az ilyen hamis helyzet és hamis világkép lassan tartós kontraszelekciót hoz létre: előtérbe hozza a hamis kompromisszumok embereit, az összeegyeztethetetlen dolgokat összeegyeztető formulák mestereit, a hamis realistákat, akiknek realizmusa mögött valójában csak erőszakosság, ravaszság vagy csökönyösség van, többek között előtérbe hozza azokat is, akikben a közösség hisztériája valamilyen egyéni hisztéria formájában is visszhangot talál; a másik oldalon viszont a helyzetet tisztán látó, tisztán megitélő egyéniségeket terméketlenségre szorítja, mert vészjeleik visszhangtalanul pattognak le a hisztériás világkép zártságáról és önmagának való elegendőségéről."
Ehhez a politikai hisztériához  adott további adalékokat a Legfelsőbb Biróság itélkezési gyakorlata a háborús bűnösök esetében, mert a felülvizsgált háborús bűnösöket 96%-ban felmentette. Donáth Ferenc helyesen fejtette  ki, hogy a bírósági reform nem hozott mást, mint,  a Legfelsőbb Biróság és a táblabírók függetlenségéért, sőt teljhatalmáért a jogalkotók feláldozták a bírók függetlenségét, szakmai és egzisztenciális előmenetelük kulcsát a Legfelsőbb Biróság és a tábla vezetőinek kezébe adták. Nem a bírói függetlenség, hanem a hivatalnoki és láthatólag idönként politikai igazodás tendenciája jellemzi a harmadik hatalmi ágat.
A magyar társadalomnak a butaságon kivül van még egy igen komoly problémája, ez pedig a gazdagodás és a szegénység. A munkavállaló korú lakosságnak több mint 40 %-a nem rendelkezik bejelentett munkahellyel és mintegy 47 %-a nem rendelkezik semmiféle képzettséggel és a magyar háztartások 23 %-a, tehát egy negyede a létminimum alatt tengődik, ami azt jelenti, hogy minden negyedik magyar nyomorban él. Ez a helyzet az elmult 17 év folyamán fokozatosan alakult ki, és nemcsak esetlegesen elhibázott közgazdasági felfogás miatt. A szegénység – mely nem kizárólag magyar vagy Kelet-Középeurópai jelenség – demoralizál és a demoralizált csoportok a legkönyebben manipulálhatóak. Ha a szegénység tovább növekszik, akkor az egész társadalom demoralizált lehet. Ryszard Kapuściński szerint „Kétféle szegénység létezik: az anyagi szegénység és az igények szegénysége. A hatalom számára mindkettő kényelmes. Az első azért, mert a nélkülözés legyengíti az embert, nyomasztóan hat rá, mélyíti kisebbrendűségi érzését; a második azért, mert az, akinek az igényei szegényesek, nem is tudja, hogy vannak olyan dolgok, amelyeket követelhetne, amelyekért küzdhetne, harcolhatna.” A hazai romák helyzetét tekintve, ők mind a kétféle szegénységtől szenvednek. Helyzetüket tovább neheziti a magyar társadalom előitéletei, melyek egyre agresszivabb formákban mutatkoznak meg. De ugyanez mondható el a hajléktalanok csoportjáról is. A szegényeknek, a romáknak és a hajléktalanoknak szinte semmi esélyük sincs arra, hogy kikerüljenek jelenlegi helyzetükből. Elsösorban ök azok, akiknek semmi lehetőségük sincs a kultúrára. Az más kérdés, hogy a gazdagok egy része is szinte kivül esik a kulturán és nemcsak az igénytelenségük miatt. A már emlitett Ryszard Kapuściński szerint - teljesen egyetértve vele – „A világ sorát nem az fogja eldönteni, hogy lesz-e vaj a kenyerünkre – ez is fontos… De hogy létezni fogunk-e, az a kultúra létén és nemlétén múlik majd…”
Ripp Zoltán megfogalmazása szerint, a „Fidesz nem a fenntartható fejlődés, hanem a fenntartható hatalom politikájának koncepcióját dolgozta ki és érvényesíti akarja a politikájában. Ennek teremti meg könyörtelen következetességgel a pártpolitikai, a rendszerszerkezeti, a pozicionális, a gazdasági, a társadalmi érdekviszonyokban rejlő és nem utolsósorban a társadalomlélektani alapjait.”
A Fidesz egyik fő elképzelése a parlamenti politika kiüresítése,  - amit kormányzása alatt tapasztalni is lehetett - melyet Orbán Viktor úgy fogalmazott: „Az ellenzék nélkül is működőképes a parlament”.  Ez több volt mint a demokrácia intézményeinek lebontása, és erre a Fidesz jelenleg is hajlik, hiszen tevékenységének központi eleme az etatista hatalomkoncentráció, melyre egy Fidesz kormány esetén továbbra is lehet számolni.
Az a politikai hisztéria mely a Fidesz és elnöke folytat, egyik célja a kormány defenzivában való tartása, a normális kormányzás minden áron való akadályozása ill ellehetetlenitése. Ezt a célt szolgálná a március 9.-ei népszavazás is, melynek semmi tétje és jelentősége nincs, hanem Orbán Viktor és a Fidesz hatalmi harcáról szól. A változás és a változatlanság erői feszülnek egymásnak.
A Fidesznek egyszerűen nincs a társadalomra hasznos programja, különféle jelszavakkal és szlogenekkel és nagy ricsajjal bemutatott összeállitásaik vannak, melyek még vita alapnak sem alkalmasak.
A bevezetőben a magyar társadalom egyik legnagyobb baját a butaságot jelöltem meg hiszen egy buta közeg mindig könnyen manipulálható, elég csak érzelmekre, vágyakra és sóvárgásokra hivatkozni és nem értelemre, értelmességre utalni. Ezért van esélye bármilyen programnélküli pártnak, mert a hivek nem a programra, az esetleges értelemre fogják szavazataikat letenni, hanem az érzelmeik alapján voksolnak. A butaságnak csak érzelme és rögeszméje van.
Mi hajtja ennyire hisztérikusan és kétségbeesve a jobboldali legnagyobb párt vezetőjét, hogy mindenáron hatalomba kerüljön hiszen ellenzéki tevékenységével az egyik legnagyobb kolonca a magyar társadalom fejlődésének? Vajon kiknek érdeke az, hogy a jelenlegi ellenzék vezére hatalomra kerüljön?
Kelet-Középeurópai történetekből is tudjuk, hogy a politikai harc a mögöttük álló gazdasági érdekeltségek harca, és akinek jelöltje hatalomra kerül, az „helyzetbe hozza” az őt támogató gazdasági érdekeltségeket. A politikusok a politikai tőkét pedig szép lassan pénzügyi tőkévé változtatják.
Erről szól a magyar rendszerváltás utáni történet is. A benyujtott számlák pedig kifizetésre várnak. Kamatokkal együtt.
„A politika szolgálat, a politika nem lehet a meggazdagodás ösvénye és forrása”. Ezt az tanácsot sem a jobboldali sem a baloldali politikusok nem vették magukra.
Pedig milyen jó lenne, ha végre polgári nemzetté alakulnánk.


Aszalós Sándor
Új sötétség
Ahol a sötétség, és gyűlölet, ott a korlátoltság...
v
v


Már rég tudom, hogy hamis a tükör,
mert mást mutat, mint ami a való,
egy fiatal arc nevet vissza rám,
de öreg lettem, s már semmi se jó.

Már fáj a fény és felbosszant az árnyék,
mi folyton-folyt a nyomomban szalad,
ha megtehetném, csak magamban állnék,
lágyan hunyorgó csillagok alatt.
v


Aki vödörrel ment az őszben,
a lurkó lábai alatt
meghalt a katicabogár.
Avarral, porral elvegyült,
s a gyermek szégyenében hátralépett,
hogy újra kezdené a percet és a lépést.
Vöröslő arca megrándult a vágyban.
v
Távolodunk egymástól messze kerültünk
mint a kvazárok az ég titkos horizontján
persze tudom helyes így hiszen én sem akarnám
hogy kusza sorsom vétlen rabja legyél
mégis fáj hogy lassan a semmibe oszlik
még mielőtt beteljesülne szerelmünk

így döntöttem a végzet ilyennek képzelt
így teremtett engem zord bikasorssal
nézd ahogy állok előtted a földre lehajtott
fejjel könnytelenül fogamat csikorítva
rímtelenül fura ritmussal neked írok
még egy utolsó sort nem adom fel azért se!
v
Jim Morrisonnak

„This is the end
Beautiful friend
This is the end
My only friend, the end…”

S ti mind, kik azt gondoljátok, hogy bennetek
A jóság csillagképe ragyog: legyetek átkozottak!
Mert a mélybe vetettetek le, hol fenevadak
Gyűlnek s vad hörgésüket hallom csak
Visszaverődni a barlang nyirkos homályában.

Halljátok a hangomat?
A mélység hangja az, a magányé, hol soha nem virrad nappal,
S a félelem marcangolja szét a múltat.

Halljátok a hangomat?
Óh, őrült ordítás az. Nem ismerek már szavakat.
Csak ellenségeim szagát érzem, gyilkosaimét,
A ti bűzötöket érzem.

Tudom, hamarosan megöltök, de a halálraítéltek
Utolsó kívánsága engem is megillet
S így kérem tőletek, hogy még egyszer vigyetek fel,
Vigyetek fel, pokol angyalai, emberek,
Hogy utoljára zokoghassak a lángoló holdfényben!
Mednyánszky László: Téli udvar
Kattnints, a kép nagyítható.
Kattnints, a kép nagyítható.Kattnints, a kép nagyítható.Kattnints, a kép nagyítható.